Nagy Balázs tekerő és tekerőlant készítő, Budapest


Használt népi hangszerek, népi tekerők vásárlása, javítása

Az évek során számos érdekes feladattal találkoztam. Egyszer javításra hoztak egy darabokra szétesett tekerőt, egy nylonzacskóban. Elsőre meg sem akartam nézni. A készítőjét nem ismertem, nagyon kezdetleges darab volt. A tulajdonos kérésére mégis elvállaltam, amit aztán nem is bántam meg, mert megtapasztalhattam, hogy nincs kilátástalan helyzet, minden tekerőből ki lehet hozni valamit, a végén még játszani is lehet rajta.
Azóta komoly gyakorlatot szereztem az ilyen jellegű munkákban, már nem lepődöm meg a furcsa tekerőnek látszó darabokon sem, hiszen rengeteget tanulhatok belőle.
Akinek pedig ellenérzései lennének a leírtakkal kapcsolatosan, annak csak annyit árulok el, hogy 30 éve, ha valaki nekem leírta volna a kezdetleges hibáimat, akkor most nagyon hálás volnék neki. Sajnos azt a kevés tudást, amit akkor valaki is tudott, azt nagy, nagy titkolózás övezte.


Ezek közül a legtöbb alkalommal Bársony Mihály (1915-1989) régi tekerőit kell javítani, hiszen a legtöbbet használt típus a piacon. Itt nem a hiányosságokra kell gondolni, hanem a nagyon jól összerakott, ötletes megoldásokkal tarkított hangszerek használata során keletkezett kopások, sérülések miatt kell ezeket rendbetenni, felújítani. Bársony Mihály nagyon egyszerű körülmények közt, átlagos szerszámokkal, anyagokkal dolgozott, így a jól sikerült hangszerei nem voltak még felkészítve a mai táncházas követelményeknek.

Amennyiben nem volt komolyabb sérülés a hangszeren, akkor egy csapágyazással, kerékcserével, a billentyűház felújításával a következő évtizedekre is alkalmassá válik a hangszer. Ezeket bontás nélkül lehet elvégezni a technika és az arra alkalmas célszerszámok használatával. Digitális kamerával a belseje is átvizsgálható, így minden részlete biztonsággal rendbehozható.

Bársony Mihály 1973-ban készített hangszere - fotók a kottaházról és a belsejéről


Amikor "hozott" anyagból dolgozom... 2017. február

"Nemrégiben egy történelmi ismeretterjesztéssel foglalkozó ismerősöm tanácsot kért tőlem a tekerőlantjának egyedi hangolásával kapcsolatban. Hangszerét az általa (is) nagyra becsült hangszerésszel, Szerényi Bélával készíttette, aki régi barátom, kollegám, így szívesen kapcsolódtam a történetbe. Amikor elhozta hozzám az új hangszert - ami egy török oud korpuszára épült - kiderült, hogy a rezonáns előlapja már több helyen is elrepedezett. Megvizsgálva, több konstrukciós hibát is találtam rajta, ezért azt javasoltam, hogy mielőtt a hangolás ügyével foglalkoznánk, át kellene építeni és egyúttal kicserélni a megrepedt előlapot.
Ezek után a megrendelő rám bízta a második összerakást és a szükségesnek ítélt változtatások elvégzését.

A hangszer így visszakerült bontásra a készítőhöz és ezután kaptam meg szétszedett darabokat, egy dobozban. A repedt rezonáns helyett egy új rezonáns is érkezett, de sajnos hasznavehetetlen volt, mert vörösfenyőből készült, amit hangszerhez nem szabad használni, nagy gyantatartalma, gyors vetemedése miatt. Kerítésnek, hajópadlónak egyébként kiváló!

A készítő szerint a felmerült hibák, nem is hibák, hiszen "így szoktuk csinálni".

A ma oly divatos hagyományőrző válasz, miszerint "Így szoktuk csinálni", nekem elfogadhatatlan, hiszen minden feladat egyedi megoldást kíván és nem adhat magyarázatot az elspórolt minőségre, pontatlan beállításokra. A hagyomány pátoszos felemlegetésekor soha sem értettem, hogy a munkaigényesebb, kiforrott megoldások miért nem képezik részét az ilyesfajta "hagyománynak"?

A hangszer kialakítása egy igazi állatorvosi ló, mert szinte minden hibát megtalálni rajta, amit a kezdő tekerőkészítők elkövetnek, ahogy annak idején én magam is megtapasztalhattam. Egy hangszerészmesternél, aki több száz hangszer elkészítésével büszkélkedhet már, ez egyéb kérdéseket is felvet egy ilyen drága hangszernél, de én ahhoz nem értek...
Az alábbi diagnózist ezért nem a "hagyomány", hanem a praktikum alapján írtam össze.

Szokványos feladatról lévén szó, hiszen már a középkorban is a lanttestekre építették fel az egyre divatosabbá váló tekerőket, így a legelterjedtebb forma, a legjobban dokumentált feladat, tehát csak követni kellett a kiforrott megoldásokat.

Az oud testből kialakított "vielle" nem volt megfelelően begerendázva, és mivel szélberakást sem kapott, így könnyen berepedezhetett a rezonáns. Ezek pótlásával már soha nem kell aggódni az új lucfenyő rezonáns miatt.

A kulcsszekrénynél, a húrnyeregről gyakran leugrik a dallamhúr, mert nem fekszik fel rendesen a kulcsszekrény felső deszkájának elhelyezkedése miatt, ahol a hangolókulcs túl magasra került, ezért szinte egyenesen fut rá mindkét dallamhúr. Egy betéttel sikerült lejjebb irányítani a húrokat, így már ideális lett a húrnyereg pozíciója.

Az alsó kísérőhúrok - két vékonyka bükkfa tiplin keresztül - szinte derékszögben kanyarodnak el a hangolókulcsok felé, ami biztos nem használ sem a húrnak, sem a pontos behangolásnak. A rövid alsó deszka miatt, sajnos nem lehet optimálisan megoldani ezt a problémát. A következő beruházás a két deszkából kreált kulcsház cseréje lesz egy csinosabb felépítménnyel.

A billentyűk manapság oly divatos félig való befestése talán gyorsíthatja a munkát, de így a billentyű egyik fele a kezeletlen festéktől, a másik fele pedig a koszolódó, felszőrösödő felülettől nem fog megfelelően mozogni. A zászlócskák törékeny puhafából készültek, ami érthetetlen újítás, hiszen ez mindig szívós, keményfából készül. A gyenge billentyűk nem is bírnák el a keményebb zászlókat, elhasadnának, ezért csavaros zászlókat kapott a régiek helyett, ami nem feszíti annyira a billentyűket.

A dallamhúrok túl mélyen voltak bevágva a húrlábon, így a skála felső harmada hamisan és bizonytalanul szólt. Az utólagos magasítás helyett egy szép állítható "csellóláb" került a helyére megfelelő húrnyomással. A kisebb tekerőhöz való, megtoldott húrtartót csak két vékonyka csavar tartotta és keskenyebb is volt a kelleténél, így a húrok egymást húzták, ezért ez is cserére szorult.

Az érdekes miniatűr recsegő helyett új recsegőbakot és a hangszerhez arányos recsegőt is kapott a hangszer, hogy pontosabb ritmusokat is lehessen vele produkálni, sajnos a basszusoldali láb cseréjével együtt, ami nagyon közel volt a kerékhez és nem volt rajta állítási lehetőség, ezért mindig gondot okozott volna a basszushúr megszólaltatása is.

example1
A szétszedett oud-korpusz belseje

example1
A kottaház húrvezetői

example1
A szétszedett hangszer szerelvényei

example1
A kerék és tengely

A 4 húr egyikéhez sem volt húrkiakasztó kampó, melyek hiánya szinte lehetetlenné teszi a pontos hangolást, így a javítás során ezeket is pótolni kellett.
Ez a lespórolós gyakorlat egyre divatosabb, így nem is csoda, ha egyre több tekerős játszik pontos behangolás nélkül - hamisan.
A drága, precíziós hangolókulcsok így nem sokat érnek a hangszeren...

example1 A kerék sajnos örökre beragasztott fémperselyekkel volt csapágyazva, melyek cseréje csak nagy pusztítással lehetséges, és mivel a kerék nem "fémbetétes" rögzítésű volt, így nagy munka a karbantartása, gondozása. A javítás során a ma már szokványos, cserélhető perselyeket és könnyen bontható tengely-szettet kapott a hangszer. A tengely végén lévő, fegyvernek látszó, hatalmas, kotyogó aranyozott vaskurblit egy csinosabb, hangtalan, és jóval könnyebb kurblira cseréltem.

A lakkozást sajnos el kellett távolítani, mert valamiféle bútoripari lakkal volt bevonva mindenütt, amit nehéz javítani és egyébként sem hangszerre való. Így újra kellett lakkozni az egész hangszert. (A régi szép hagyományt ápolva, minden hangszerészt, aki műanyaglakkot ken egy drága, historikus hangszerre, dologházba küldenék, hogy ott selejtes széklábakról vakargassa le a gyári lakkozásokat.)

Ahogy a magyar tekerőknek is megvan a felszíjjazás módja, úgy a lanttestű tekerőknek is.
Ezen a hangszeren sajnos nagyon rossz helyen lett kialakítva a csörgő-börgő fémkarikákból, karabinerekből álló rögzítés, így csak kényelmetlen pozícióban lehetett használni.
Megoldásként néhány centivel arrébb helyezve, hagyományos rögzítőpántot kapott.

A mostani hangszereket lehetőség szerint, modulrendszerűen építjük. Az örökre beragasztott csapágyak, a teliben ráragasztott kottaház - mint valami tapéta - szinte lehetetlenné teszi a javítást bontás, roncsolás nélkül, nem is szólva a kisebb beállításokról. Ezért az átépítés során szinte minden alkatrésze cserélhető, levehető lett, így a jövőben már egyszerűbb lesz a javítása.

Remélem, hogy írásommal hozzásegítettem a készítőket és a játékosokat is a jobb megoldásokra, hiszen felelőségünk van a munkánk során, közös érdekről lévén szó, ezért most is csak ajánlani tudom Szerényi Béla szavait, aki nagyon jól megfogalmazta ezt egy szakmai beszélgetésen, annak idején...

"Manapság már majdnem minden hangszernél, majdnem minden néprajzi területnél itt tartunk, hogy aki azzal foglalkozik, vegye tudomásul, hogy elképesztő nagy értelmiségi felelőssége van, hogy hogyan nyúl a dolgokhoz, mekkora ismeretet szerzett meg, mit tanul még hozzá és azt hogyan adja tovább!" 2016. jan. 13. A "Burdon zene mai világa"

example1

example1

example1

example1

Az új oud-testű "vielle"

 


Amikor a saját hangszeremet javítom - "ingyen"...

A közelmúltban egy érdekes munkám volt, egy 30 éves hangszeremet hozták vissza karbantartásra, beállításra.
Régi zenészkollegám, Stuber György népzenekutató, genetikával, mikrobiológiával és rákkutatással foglalkozó utcazenész hozta el régi hangszerét reparálásra Stockholmból.

Magam is meglepődtem, hogy a kora ellenére milyen jó kondícióban volt - a hangszer - igaz, alig volt használatban, mert több alkatrésze már elveszett. Még a zászlócskákat sem kellett három évtized után lecserélni, pedig ezek meglazulása gyakori probléma minden hangszernél.

Ilyenkor első lépésként szétszedem a hangszert, mivel ezek modulszerűen vannak kialakítva, hogy pontos ajánlatot tehessek a javításra, modernizálásra. Ebben az esetben, javítási munkák híján a kerék pozíciójának megváltoztatását tartottam a legjobb megoldásnak, ami a legjobb eredményt hozza egy átalakítás során. Az évek során többféle megoldást alkalmaztam a régi tekerők mintájára, de mára egyértelmű, hogy melyik a legjobb kerékpozíció a játszhatóság, kezelhetőség szempontjából.
Egy új tengely-szett, egy új kerék csodákra képes...

Az alábbi képeken látható, hogy mivel jár egy ilyen átalakítás, de mindenkinek ajánlom a modernizálást, ha régi hangszerrel rendelkezik és szeretné megkönnyíteni mindennapjait.

Az átalakított, elkészült hangszerről sajnos nem tudok képet mutatni, mert "stubigyuri" fizetés nélkül elszaladt vele Svédországba, mert nem vette észre az átalakításokat.

Feljelentést is tettem ellene, de félek hogy a távolság miatt már soha nem lehet behajtani rajta a munkadíjamat, költségeimet, mert a számlaérték 1 forint híján, nem érte el a büntetőjogi kategóriát.

A megrendelő egy jobb hangszerrel, én egy tanulságos történettel lettem gazdagabb...

Szétszedve a test
A szétszedett kerékszett és a kottaház

Kerék és húrláb nélkül

Az új tengely új helyének kialakítása

A húrlábak átalakítása

... és ami a végén megmaradt, a lecserélt darabok.

Egy Vrábel János féle Francia/Barokk tekerő rendbehozatala...

Régebben ugyan megfogadtam, hogy soha többé "Vrábel tekerő javítás", de a közelgő Karácsonyra való tekintettel egy közeli ismerősnek mégis ígéretet tettem a javításra.
Régi hangszerész kollegáról lévén szó, nehéz kritikát írni a munkájáról, de mivel ezt személyesen is elmondtam neki, így jelen írásom legyen inkább valami emlékeztető féle...
Termelékeny kollegáról van szó, így nagyon sok hangszert adott már el - azonos minőségben - amit talán "nemszabványos" vagy alternatív tekerőknek ismerhettünk meg.
Sokszor volt alkalmam javítani ezeket, így nem egyedi hibákról, hanem általánosan előforduló hátrányokra szeretném felhívni a figyelmet.
A most hozzám került darabról semmit sem tudok mert sem évszám, sem bármiféle azonosító nem található benne, de egyértelműen a "barokk" fantázianévvel ellátott, sorozatban gyártott 4 húros tekerőről van szó.

Reparálás előtt
Túlfeszített húrozás a kisméretű kerékfedővel


Első lépésként a hangolókulcsokat cseréltem le, szabványos csellókulcsokra, mivel a girbegurba, puhafa kulcsok alkalmatlanok a pontos hangolásra. Ehhez az egész extraméretű kulcsházat átalakítottam, mert eredeti formájában komoly kihívást jelentett bármely húr cseréje, mert a keskeny, majdnem teljesen zárt kulcsszekrényben szinte lehetetlen hozzáférni a kulcsokhoz. Az új, a szabványos csellókulcsokhoz alakított kónikus lyukak már könnyű hangolást tesznek lehetővé a jövőben.
Ezután a kerék következett...
Kivenni, kicserélni lehetetlen dolog, mert be van ragasztva az egész tengely-szett, így csak minimális korrigálást lehet elvégezni a keréken. A kopást, kotyogást is lehetetlen emiatt megjavítani.
A hangszer hossztengelyéhez képest ferdén lett behelyezve a tengely, így a húrokat is aszimmetrikusan kellett pozícionálni. Ehhez mind a 4 húr, mindkét végén új nyeregpontokat kellett kialakítani és a húrokat majd 1 centiméterrel odébbtenni.

Az eredeti kulcsok egy csellókulcs mellett
A balra eltolt és mélyen ülő kerék

A kerék "fordítva" volt esztergálva, ellentétes volt a húrok dőlésszögéhez képest, így csak a kerék széle dörzsölhette a húrokat. Egy újabb kézi esztergálással sikerült a húrokhoz idomítani a kerék felületét. Az új húrbeállításokkal sikerült egyenesbe hozni az összes húrt, melyek túlzottan rá voltak feszítve a kerékre a "jobb" hangzásért.
A recsegő következett, amely eleve használhatatlan volt. Egy érdekes fadarab volt a recsegő helyett rendszeresítve, mely lazán követte a húr mozgását és hogy ne vesszen el amikor éppen kiesik a helyéről, még egy madzaggal is biztosítva volt. Ez eredeti megoldás, de ritmusjátékra alkalmatlan. A szabványos recsegő elkészítése előtt a recsegőhúr pontos irányát is ki kellett alakítani, de a mélyen ülő kerék miatt igazi recsegést nem lehet elvárni, mivel a kerék a húrt csak ferde irányban tudja mozgatni, a kívánatos függőleges helyett.
Végül sikerült egy megfelelő recsegőt elkészíteni, mellyel már pontos ritmusokat is lehet adni, de az élvezeti értéket csökkenti a tengely hangos kotyogása, mely szinte elnyomja a finomabb ritmushangokat.

Az eredeti recsegőfa a húrhoz rögzítve
Az új, szabványos recsegő

A húrokhoz nem volt kiakasztókampó, ami érthetetlen dolog, hiszen lehetetlenné teszi a hangszer behangolását, vattázását, beállítását, így ezekkel is elláttam a hangszert.
A billentyűházat már nem alakítottam át, mert nagyon megnövelte volna a munkadíjat, de azért az is kapott egy kis kezelést. A bükkfából készült billentyűk mindig gondot okoznak, mert a bükkfa ilyen finom dolgokhoz alkalmatlan. Szőrös, érdes felülete letapad, megakad a lyukakban, ami éppen egy billentyűzetnél zavaró lehet. Az eredetileg rákent lakkozás csak rontott a helyzeten, de egy kis csiszolással, viaszos kezeléssel javult a helyzet. A lakkozás miatt sajnos a zászlócskák is beragadtak, amit így sem mozgatni, sem kivenni nem lehet komoly szétszerelés nélkül.
Végezetül a műanyag húrokat bélhurokra cseréltem, mert tekerőre az való.
Ettől tisztább és pontosabb lesz a hangzás az átalakítás után.
Átalakítás előtt felesleges lenne drága húrokat használni...
Az eredeti kerékfedő 3-4 centiméterrel volt kisebb a kelleténél, így nem lehetett rögzíteni a helyén, emiatt újat kellett készítenem.
A lakkozásra is ráfért volna egy felfényezés, de a hepehupás, csiszolatlan felületek, felbukkanó fűrésznyomok miatt csak a hangszer teljes lecsiszolása után lehetne szépen újrafényezni.

A bejátszás közben sajnos újra szét kellett szedni a kottaházat, mert kiderült, hogy egy billentyűvel kevesebb volt a kelleténél. Az átlagosnál rövidebb menzúra miatt úgy tűnik, hogy már nem fért el egy billentyű a felső részen, így az ki is maradt a kottaházból.
A re-mi-fa billentyűket két köztes darab helyettesítette. Kisebb barkácsolással végül sikerült a hiányzó billentyűt is pótolni.

4 zászlócska az 5 helyett
Reparálás után már minden hanghoz van billentyű

Aki ezek után kedvet kapna a hangszere átalakításához, az ne engem hívjon, hanem Vrábel János Életfadíjas hangszerkészítő mestert és a fenti lista alapján kérje a hangszere rendbehozatalát.
http://vrabelhangszer.hu

Új kerékfedő és az újonnan pozícionált húrozás
Reparálás után

 


Egy " noname" hangszer modernizálása

Egy "névtelen" alkotó munkája, melyet modernizáltam a tulajdonos kérésére.
Használhatatlan volt, de az átalakítás után már megfelel a mai igényeknek is.

 


 

Az alábbi képeken egy 20 éves hangszerem látható, amit sikerült szinte az eredeti állapotában újjávarázsolni.
Erős használatnak volt kitéve, de minden sérülése javítható volt,
és a reparálás során még az utólagos modernizálásra is lehetőség adódott.

tekerőlant Ilyen volt
hurdy-gurdy Ilyen lett

 


Egy Népművészeti termék javítása

Sokkal rosszabb a helyzet az utóbbi években készült tekerőkkel, melyeket a kereslet fellendülése miatt előkerült tekerőkészítők által kerülnek forgalomba.. Ezek közül sok kerül hozzám javításra, amikor a boldog vevő használni kezdené, és nem érti, hogy miért nem tud rajta játszani.

Ezeknek a hangszereknek nincs hivatalos értékesítése, használtcikk módjára lehet rálelni a hirdetések közt vagy a bolhapiacon, a legrosszabb esetben felcímkézve a népi hangszerboltokban.

Az eladó - aki a legritkább esetben azonos a készítővel - határozottan állítja, hogy ezen a hangszeren már játszottak, sőt akár egy világkörüli turnéra is mehet vele bárki, csak meg kell tanulni rajta játszani. Ekkor kezdődik a baj, hiszen sok hangszeren az alapvető alkatrészek hiányoznak, nem hogy bejátszott, minőségi darabok lennének.
Az áraik ugyan erre utalnak, tehát az eladó minden esetben jól jár…

Magyarországon a népi hangszereknek nincs hivatalos minősítése.
A Népi Iparművészeti Tanács (NIT) munkakörébe tartozik a népművészeti tárgyak elbírálása, minősítése, ami alapján aztán a kereskedelmi forgalomban megítélheti a kedves vásárló a termék értékét a NIT zsűriszáma alapján. Tehát a tekerők is így kerülnek piacra, a kerámiák, szőttesek között zsűriszámot kapva, úgy hogy néha a zsűri nem is biztos hogy látott már ilyen zeneszerszámot. Ilyenkor általában magas minősítést adnak, hogy ne legyen belőle probléma. ( lásd a minősítés alapelveit )

Ezután a felértékelt NIT matricával ellátott tekerőformájú népművészeti termék vándorútra indul.
(Akár 100000 Ft árnövekedést is okozhat egy ilyen matrica megléte.)
Piacokon, az internetes aukciókon, vagy hangszerboltokban találkozhatunk ezekkel, ahol már „felértékelve” juthat hozzá a szerencsés vevő, akit a NIT matrica is ráhangolhat a vételre. A vevő hazaviszi és pár nap próbálkozás után felhív engem, hogy be tudok-e állítani egy ilyen és ilyen nevű készítő által létrehozott tekerőt. Számomra már ismerős a történet, amelyet általában jó eredménnyel végződik.
Tanulságos az alábbi hangszerjavítás is, ahol az alapvető alkatrészek hiánya és a rosszul méretezett kottaház miatt meg sem lehetett szólaltatni a „ kiemelkedő művészi értékű ” alkotást.

A készítőt nem hibáztatom, hiszen én is így kezdtem anno, de ezt a folyamatot, ami ilyen kikövezett utat biztosít az értéktelen próbálkozásoknak, azt ezúton is szeretném megszüntetni mindannyiunk érdekében. A 3000 Ft-os hajszárítóknál elő sem fordulhatna ilyen eset. Itt már kereskedelmi forgalomról van szó, ami minden részletében megtévesztő és hamis. Itt már százezrekről van szó…

A tekerő árak szinte kiszámíthatatlanok a vásárló szemszögéből nézve...

Ugyanaz a hangszer "megfelelő" környezetben már a dupláját is érheti, de ugyanez fordítva is igaz, hiszen egy megunt hangszer gyakran értékelődik le, ha aztán túladnak rajta.

Egy használható, valóban befektetésnek számító neves hangszer ára 200000 Ft körül kezdődik, de sok tekerő cserél gazdát 100000 Ft alatti áron is, de ezek hosszútávon ritkán hozzák vissza a kifizetett árat. Tanulásra, gyakorlatszerzésre általában megfelelnek.

Ha körülnézünk az interneten, kis hazánkban már 50000 Ft-ért is árulnak tekerőket, de gyanús, ha egy ilyen kétes minőségű alkotást már 200000 Ft-ért kínálnak egy hangszerüzletben, minden garancia nélkül. Ilyen esetben érdemes szakembert is megkérdezni, vagy egy gyakorlott játékost megkérni a kipróbálására, hogy egyáltalán alkalmas-e a hangszer a tekerőzésre. Egy olcsó hangszer is meg kell hogy szólaljon minden komolyabb beavatkozás nélkül, mert nem az árán múlik, hogy a kerék forog-e vagy beszorulnak talán a billentyűk, hogy megvan-e minden alkatrésze. Az árat a felhasznált anyagok minősége és kidolgozása dönti el, nem az hogy működik vagy sem a tekerő. Kivéve, mikor sérült, hibás tekerőről van szó, ami akár szép falidísz is lehet, de az egy másik kategória…

A komolyabb hangszerek 200000 Ft-tól kezdődnek és valóban a csillagos ég a felső határ. Tőlünk nyugatabbra nem ritka a félmilliós értékű tekerőlant, de ha rendesen fel van szerelve, akár 1.000.000 Ft is lehet az ára.

Tehát érthető a nyugati turisták boldogsága, amikor 3-400 Euró-ért viszik haza a régen áhított tekerőt, amit aztán alig tudnak használni majd az "ócsósága" miatt.

Nem könnyű a hangszervásárlás, de talán segít ebben egy régi hangszerész barátom alapszabálya.

- Ami szép, az jó is...

Ezt magam is csak tanúsítani tudom, bármilyen hangszerre vonatkoztatva.

 


Nagy Balázs
Mobil +36 30 3980530
<< E-MAIL >>


<<< vissza a főoldalra

webs counters
Total Count